Ugron-kúria

A Nagy-Homoród kiszélesedő lapályán, a Gyepes és a Lókod patakok találkozásánál helyezkedik el Homoródszentmárton község.

A falut oklevél 1333-ban említi először Sancto Martino-ként.

Református temploma 1804-ben épült a Bíró és az Ugron család által adományozott telken, a Bíró kúria szomszédságában.

A faluban áll a Homoród-mente legnagyobb kastély-kúria jellegű épülete, a műemlék Bíró kúria. A kőből és téglából forró mésszel összerakott kúria alatt bolthajtásos pince van. Több szoba, köztük egy nagy ebédlőterem is található az épületben.

A reformátusvallású abránfalvi Ugronok a XVIII. században házasodtak be a homoródszentmártoni Bíró családba. Ugron Ferencnek, az egykori Udvarhelyszék kapitányának (1745) a felesége volt Bíró Mária. Fiuk, Ugron Pál (megh. 1813) és neje, Siménfalvi Krisztina építette azt a kúriát, amelyet napjainkra a tisztázatlan tulajdonjog és karbantartás hiánya a végső pusztulás állapotába juttatott.

A kúria a legveszélyeztetettebb romániai műemlékek jegyzékében is szerepel, ennek ellenére állapota nem javul. Egykori tulajdonosa, a már említett Ugron Pál, jelentős szerepet játszott Homoródszentmárton életében. Többek között az ő közbenjárására és kérelmére engedélyezte I. Ferenc császár a település sokadalmait, vásárait, évi három alkalommal (február 24, május 16, augusztus 29). Ennek köszönhetően Homoródszentmárton régebb a két Homoródmentének híres „országos vásáros helye” volt. Vásárok itt manapság is tartatnak, évente négy alkalommal: február 11-én, április 13-án, szeptember 1-jén és november 19-én.

Az épület lepusztult állapotában is igazi látványosság, a homoródmenti építészet jellegzetességeit tükrözi.