Loading...
Panorámák / Várak, várromok

Mikó-vár

Csíkszereda

A Csíki Székely Múzeumnak otthont adó Mikó-vár, az egykori Martonfalva területén fekszik, melynek névadó építtetője hídvégi Mikó Ferenc (1585-1635), aki Bethlen Gábor fejedelem hűséges híveként fényes pályát járt be, 1613-tól haláláig volt Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkapitánya, 1622-től fejedelmi tanács tagja és Erdély kincstárnoka is. Szeredai építkezéseit főkapitányi tisztségébe iktatását követően kezdte el.

A reneszánsz épületegyüttes elsődlegesen nem védelmi, hanem lakószerepet töltött be és napjainkig viszonylag jó állapotban fennmaradt (jelenleg teljes körű felújítása zajlik).

A 18. század során külső véd műveket is emeltek, a külső kaputorony kivételével ezek mára megsemmisültek. 

A várkastély négyszög alaprajzú, négyzetes belső udvarral.  Az épületszárnyak sarkaihoz bástya alakú tornyok csatlakoznak, a nyugati oldal külső homlokzatához ugyanakkor egy nyolcszög alaprajzú, egyszintes toldaléképület, az egykori lőporraktár.

Ez a maga korában kedvelt reneszánsz kastély-alaprajz típus erdélyi elterjedése valószínűleg Giacomo Resti, Bethlen Gábor fejedelem építészének tevékenységéhez fűződik.

Mikó Ferenc és fia József halálát követően a kastély hamarosan Petki István csíki főkapitány tulajdonába került.

Miután az a török-tatár csapatok csíki pusztításainak következtében romokban hevert, néhány évtizedig állapota változatlan volt, mígnem gróf Stepha Steinville császári generális, Erdély akkori főhadparancsnoka elrendelte az újjáépítést 1714-ben.

1730-ban a délnyugati bástyában kápolnát alakítottak ki, ennek egykori díszéből mára már csak a mennyezet szerény, barokk stukkódísze maradt fenn. Az épület mai formájában igen változatos boltozattípusokat őriz, 17. századi berendezéséről alig vannak információk. Mindez arra látszik utalni, hogy a 18. századi építkezések nagymértékben átalakították a Mikó Ferenc által a 17. században emelt épület belső kialakítását.

Az újjáépítést követően a Mikó-vár a változó korok szellemének megfelelően hosszú ideig kaszárnyaként és ezredparancsnokságként szolgált, itt állomásozott a császári határőrség, majd az I. székely gyalogezred. Ezt követően a Csíki Magánjavak tulajdonába került, majd a Honvédség kezébe. A 20. század közepéig laktanya volt itt, 1961-től gazdasági gépészeti épület, míg 1970-től a csíkszeredai múzeum használatában van.




TÁMOGATÓK