A megyében ugyan nem alakultak ki olyan települések, mint Udvarhelyszéken Siménfalva, ahol a népességnek legalább fele ért a kosárfonáshoz, de a kosárfonás tudományát Háromszéken is több faluban őrzik.
Kosarakra nemcsak a falusi, hanem a városi háztartásokban is szükség van. Falun főként a fás kosaraknak és a gombászáskor vagy erdei gyümölcsök szedésekor használt kosaraknak van keletjük, a városlakók inkább bevásárló kosarakat használnak.
Az alapanyagot a kosárfonók az erdőből-mezőről szerzik be. Háromszéken kétféle kast szoktak fonni: kávás kast és csigolya kast. A kávás kas hasított mogyoróvesszőből készül és könnyed. Ezek elkészítése sokkal nehezebb és több időt is igényel, mint a csigolya kasoké. Utóbbiak súlyosabbak, amíg ki nem száradnak, de hamarabb és egyszerűbben elkészíthetők. Hántolatlan csigolyafűzből vagy sima fűzfavesszőből készülnek. Aljuk gömbölyű, formájuk kerek. A csigolyakosár úgy készül, hogy két egyforma erősebb ágat a fenék méretének megfelelően egymásba kell helyezni, és ezt körbefonni. Ide kell a vesszőket beledugdosni és felhajtani.
Ezután a vesszők körbefonása következik. Végül a kiálló részek levágásával nyeri el végleges alakját a kosár.