Kerekes mester

Az emberek életében egyre nagyobb szerepet játszó gépek elterjedésével párhuzamosan, környezetünkből eltűnőben vannak a falusi és mezővárosi kézművesek termékei. Olyan mesterségek alakulnak át vagy tűnnek el teljesen, amelyek évszázadokon át nélkülözhetetlenek voltak. Ezek közé tartozik a kerékgyártó mesterség is.

A kerékgyártók fő termékei az állati igaerővel vontatott járművek: kocsik, szekerek, szánok. A fúráshoz-faragáshoz értő székely gazdák szekereik jó pár alkatrészét maguk is el tudják készíteni, de ráfos kerekeket mindig a kerekesek állították elő.  Ők készítették az eketaligákat, a fonókerekeket, a jármokat és az ekegerendelyeket is.

A kerék három fő alkotó része a kerékfej, a fentő és a kerékfal. Kerékfejnek legalkalmasabb fafajták: a nyír, a kőris és a szil. Miután a kerékfejet a szükséges méretre esztergálják, az agyat cirkalommal, azaz körzővel felosztják 10 vagy 12 egyenlő részre, attól függően, hogy első vagy hátsó kereket készítenek-e. A megjelölt agycsap helyeket megjelölik, majd kifúrják, és téglalap alakúra vésik. Ezekbe illeszkednek majd az akácfából készült fentők vagy küllők. A kerékfalat bükkfából vagy kőrisfából készítik. A fentőzésnél és a falazásnál használt eszköz a kerékszék.

Emellett a kerekes mester legfontosabb szerszámjai a következők: faragófejsze, félkéz bárd, kézvonók, gyaluk, kalapácsok, fabot, esztergakések, peselyfuru, csigafuruk, fűrészek, reszelők, cirkalom vagy körző, faeszterga, cirkula (körfűrész), gyalugép, szalagfűrész és gyalupad, valamint a szekérkészítéshez használt sablonok.