Esztelnek az egykori Kézdiszék, a mai Kovászna megye északkeleti sarkában fekszik a Keleti-Kárpátok hegylábánál, alsó része sík területen, felső fele szűk erdős völgyben. Az ősi falu az erdős völgyben, az Esztelnek patak mentén húzódott. 1332-ben a pápai dézsmák nyilvántartásában Iskulnuk néven szerepelt.
Esztelnek legértékesebb és legrégibb műemléke az alsó-esztelneki katolikus templom. A régi templomot még az Árpádházi királyok idejében építették, a későbbi bővítéssel és a stílus-jegyek változtatásával is a település legrégibb és legimpozánsabb épülete maradt a mai napig. A történészek azt feltételezik, hogy a II. András által, 1224 táján idetelepített székelyeknek épült a templom, román stílusban. A feltételezést megerősíti a templomhajó északi oldalán lévő ívsora és az Árpádkori keresztelő kút, amelyek a XIII-XIV. századból származnak.
A mai templom külső több, XV. századra jellemző gótikus elemet őriz. 1958-ban fedezték fel és bontották ki a vakolat alól a gótikus ajtó és ablakkereteket, valamint a töredékesen megmaradt szentségfülkét, amelyen virágdíszes motívum látható. A diadalív felirata az első javítás időpontjának 1523-at jelöli meg. Az 1567-ben öntött esztelneki harangot Orbán Balázs is megemlíti a Székelyföld leírása című nagyértékű munkájában. 1635-ben újabb javításra került sor, akkor építették a ma is álló sekrestyét. A cinteremfal is feltételezhetően 1635 körül épült.
A szentély gótikus boltozatát az 1802-ben bekövetkezett földrengés után nem állították vissza. 1838-ban újabb földrengés sújtotta az épületet. A károkat 1839-ben javították ki. E két földrengés és az őket követő javítások jelentős mértékben megváltoztatták a templom külső és belső képét.
Az 1958-ban szakszerűen helyreállított templomot az 1977-es természeti katasztrófa ismét megrongálta. A lehullott vakolat alól freskótöredékek kerültek elő. Egyetlen figurális alak vehető ki tisztán: az áldó főpap. A vázlatszerűen, erős kontúrral megrajzolt, vékony freskótechnikával készített falfestmény korát nem tudták meghatározni. A töredékek a XVI. századra utalnak, a gelencei, kőröspataki festményekkel mutatnak rokonságot.