Szent Mihály templom

Felső-Háromszék északkeleti részén, a Lemhény és Kézdialmás közötti síkságra benyúló Szent Mihály-domb tetején magas várfallal körülvett templomvár emelkedik. A két szomszédos falu szükségére és annak közös hasznára épült, de mivel mindkét településen újabb templom is épült, ezt csak nagyobb ünnepekkor, temetésekkor és Mindenszentek napján használják.

Az ovális várfallal övezett udvar közepén álló egyhajós torony nélküli teremtemplom a 15. század végén, a 16. század elején épült egy korábbi templom helyén. A gótikus épületet a rákövetkező századokban többször átalakították, de ebből a korból fennmaradtak a templomfal külső oldalainak támpilléreit borító gótikus esővetőkövek, valamint az alapzati rész faragott párkánya. Ugyancsak ebből a korszakból való a diadalív felirata is: „Olimu erat Scriptum 1510”.

A legnagyobb méretű átépítésre 1777-ben került sor. Azóta ebben a barokk formájában áll. Ekkor húzták fel a csigavonal vezetésű, karéjos szoborfülkés oromfalát, valamint ennek kicsinyített mását ugyanazon oldal portikuszának oromzatára.

A várfal keleti oldalán nyíló harangtornyot barokk hagymakupolával koronázták. Északi és deli oldalon a várfalat egy-egy félkör alakú, többszintes torony erősíti. A várfal udvar felőli részéről, szabályos közönként, alacsonyan elhelyezett lőrések nyílnak. Valószínű, hogy maga a várfal is korábbi az 1777. évi barokk átépítésnél.