Református templom

A templom a falu középső részén egy dombra épült. A középkori előzményekkel rendelkező mai templomot az évszázadok során több ízben átépítették.

Az 1970-ben végzett állagmegóvó munkálatok során feltárták az eredeti középkori szentély ülőfülkéjét, a sekrestyeajtó keretét, valamint egy középkori freskórészletet, melynek első képe a betegeket ápoló Szent Erzsébetet ábrázolja, a második kép Mária megkoronázását Krisztus és angyalok körében, a harmadik kép pedig Szent Dorottyát a felé kosarat nyújtó Jézussal.

A vaskos hajó a templom legrégibb része, valószínűleg a XIII. században épült. A déli csúcsíves bejárat elé utólag egy nyitott porticust építettek. A déli bejárat mellett, a legalsó vakolatrétegen egy késő gótikus hálóboltozat rajzát találták meg. A hajó nyugati bejárata fölött két fakarzat áll, mellvédjén feliratul: „EMELTETETT 1843”.

A mennyezet két feliratos kazettája a templom régi állapotáról tesz említést: „ez úrnak hajléka vala romladozott alsó bolthajtása repedt, hasadozott három kőlábakkal dísztelen toldozott. abból amint látod, ilyenre változott, a szent eklézsia minden híveinek adakozó munkás kegyes kezeinek, aki mit tehetett s megfelelt, tisztinek maradjon jó híre emlékezetinek. anno 1789.”

A XIV. századi gótikus szentély keskenyebb és magasabb a hajónál. Az északi oldalon hozzá csatlakozó sekrestyét 1750 után átalakították magtárnak. A szentélyt egyszínű kazettás mennyezet fedi, amit az eredeti bordás boltozat helyébe készítettek.

A szentélyben található egy kő címerpajzs, amelyen, az Anjou-királyok pénzein látható karcsú liliom figyelhető meg. 1989-ben a hajó déli falánál a templom külső meszelésekor, a két gótikus ablak között, egy középkori falképet tártak fel, (két sárgaruhás álló alak között egy fekvő ember, felirata: “javítva 1476 Szent Bertalan”).