Loading...
Panorámák / Múzeumok

Borsos Miklós Emlékház

Gyergyócsomafalva

Az 1992-ben alakult gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány a csomafalvi gyökerekkel rendelkező Borsos Miklós művészi, szellemi és erkölcsi hagyatékának ápolásával, népszerűsítésével foglalkozik.

Ennek a tevékenységnek ad keretet a 2002 óta működő Borsos Miklós Emlékház, Az Emlékház az ősi Borsos birtok Főút felöli részén fekszik, az 1521-es szám alatt. Az 1936-ban épült ingatlant eredetileg a román csendőrség számára emelték. A 90-es évek végén árverésre bocsájtott ingatlant a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány vásárolta meg Borsos Miklós özvegye, Kéry Ilona jóvoltából.

A ház jobboldali részében kapott helyet a Borsos Miklós állandó tárlatot tartalmazó három helyiség és a személyes tárgyait, eszközit bemutató emlékszoba. A gyűjtemény eredeti, többnyire eddig még kiállításon nem szerepelt alkotásokat, tusrajzokat, kisplasztikákat, érmeket tartalmaz. Az emlékszobában láthatók személyes tárgyai, munkaruhái, kedvenc eszközei, még édesapja által Csomafalváról elvitt tulipános szerszámos ládája is, valamint kéziratok, általa illusztrált könyvek, személyes könyvtárának értékes példányai.

Az épület bal oldali részébe került a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány székhelye, valamint egy kiállítótér.

Az emlékház homlokzatán a művészt ábrázoló dombormű látható, mely Zsin Judit alkotása, illetve egy emléktábla is helyet kapott itt, mely az alapításnak állít emléket.  

Borsos Miklós 1906-ban született Nagyszebenben. Családja 1916-ban Győrbe menekült a román betörés elől. Itt végezte középiskolai tanulmányait a bencés gimnáziumban, majd Firenzében ismerkedett a reneszánsz művészettel. Rövid ideig hallgatója volt a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolának, felsőfokú tanulmányait megszakítva azonban hamarosan Franciaországba utazott. 1924-ben mutatkozott be először festményeivel a nagyközönségnek egy győri kiállításon. 1932-ben a Nemzeti Szalon kiállításán vett részt. Az 1941-es egyéni tárlata, melyet a Tamás Galériában rendezett nagy sikert aratott. Tagja volt a Képzőművészek Új Társaságának, számtalan megbízást kapott, műveit gyűjtők vásárolták. 1943-ban az Ernst Múzeumban szerepelt egy csoportos kiállításon Barcsay Jenővel, Dési Huber Istvánnal, Gadányi Jenővel és Pálffy Péterrel. 1945-ben beválasztották a Művészeti Tanácsba, ezért a fővárosba költözött. 1946 és 1960 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt.

1966-ban a Velencei Biennálén is szerepelt alkotásaival. Több száz könyvet illusztrált rézkarcaival, rajzaival, rendszeresen jelentkezett egyéni tárlataival. 1976-ban a Magyar Nemzeti Galéria termeiben nyílt nagyszabású gyűjteményes kiállítása. 1979-ben a Győr városának ajándékozott műveiből a Káptalandombon állandó kiállítás nyílt, és még ebben az évben a város díszpolgárává avatták. 84 éves korában halt meg.




TÁMOGATÓK