Mészégetés

Székelyföldön a 19. században a mészégetés, a mész fuvarozása és árusítása 36 település lakóinak jelentett megélhetési forrást. Közülük a jelentősebbek Homoródalmás, Homoródkarácsonyfalva, Vargyas és Csíkszentdomokos voltak. A falut körülölelő hegyek, köztük a Rika mészkőrétegeinek kitermelésével a helyben dolgozó 5-10 mészégető tevékenysége a források szerint Vargyast már századokkal korábban mészégető központként tette ismertté.

A mészégetés alapanyaga a mészkő (kalcium karbonát), mely apró kalcitkristályokból áll. Ez 900-1000 C°-on történő hevítés hatására szén-dioxidra és kalciumoxidra esik szét. A széndioxid légnemű, távozik, és visszamarad a szilárd halmazállapotú calciumoxid, az égetett mész. Az égetés során 1 kg kőből kb. 0,5 kg mész lesz.

Vargyason pillanatnyilag 15 katlanban 12-13 család éget meszet. Ez a családtagokat is beleértve mintegy ötven-hatvan embernek biztosít megélhetést. Nem luxuséletmód ez. A mészégető kemence tüzének egyenletesen égnie kell 36 órán át. A kő, a fa beszerzése, a mészkő hasogatása-pattintása, majd a kemencébe való beépítése, majd a kiégetett mészkő szétszedése kemény fizikai munka, amit sok esetben a nők is bevállalnak.

A családok a mészégetés mellett lehetőségeikhez mérten gazdálkodnak, állatokat tartanak. Jövedelmük így a saját használatra előállított terményekből, állatokból és a mészégetésből származó pénzből tevődik össze.