Református vártemplom

A város régi Ópiaca – a mai Kálvin tér – felett északra, egy kiemelkedő terasz peremén magasodik a város egyetlen megmaradt középkori emléke, a vártemplom. Az egykori katolikus templom hívei a XVI. század közepén lutheránus hitre tértek át. 1570-1622-ig a templom gyülekezete unitárius volt, majd 1622-től református.

Az épület egykori két védőfalából ma már csak egy, tojásdad alakú, szuroköntőkkel és bástyákkal tagolt várfal veszi körbe a templomot. A kerítőfal bejárata felett harangtorony áll. A templom egyterű, a szentélyrészben gótikus hálóboltozattal, a hajóban sík menyezettel, keleti és nyugati oldalán karzattal.

A XVI. századtól a templomot kettős falrendszerű, árkokkal kiegészített védőmű fogta körbe. Lebontott külső falsávja – mely az Orbán Balázs által közölt fényképen a déli és keleti oldalon még eredeti magasságában áll – alapjaiban ma is követhető.

A védőrendszer belső várfala szokatlanul magas volt. Falgyűrűjének nyugati és déli oldalát, a fal szintjétől előreugró, ún. külső tornyok erősítették meg. A nyugati torony ma is áll, 1980-ban állították helyre. A déli oldalon, a bejárat felett a hajdani kaputorony helyén áll a mai harangtorony. Terméskőből felrakott falai felfelé elkeskenyednek, külső falát koronázó párkányban végződő széles támpillérek erősítik meg.

A várfal védelmi szerkezete, az egykori gyilokjáróra utaló gerendafészkekkel, rézsútosan nyíló szuroköntőivel és lőréseivel a környék többi XV-XVI. századi vártemplomával rokonítható.