Református templom

Zabola a történeti Orbaiszék nagy múltú települése. A főút mentén fekvő, kelet-nyugati tájolású református temploma az erdélyi késő gótikus építészet jellegzetes 15. századi emléke.

A vélhetően Árpád-kori épületet az 1473-ban pusztító földrengés után építették át. Ekkor a szentélyét meghosszabbították, a hajó falait megmagasították, a deli oldalfalán pedig csúcsíves ablakokat nyitottak. A gótikus ablakok ívmezejét egyszerű, de változatos mintájú mérművek töltik ki.

A szentély mennyezetét a 15. századtól kezdődően bordás hálóboltozat díszítette, de a gyakori földrengések miatt megrongálódott és a 18. században lebontották. Helyette reneszánsz stílusú, festett, virágokkal díszített kazettás mennyezetet építettek. A szentély első festett mennyezete 1759-ben készült, hajóé pedig 1772-ben. Utóbbi alkalommal a szentély kazettáit is megújították. A hajó nagyobb és a szentély kisebb tükörbe festett ábrái egyetlen kéz munkái és egységes képi világot alkotnak. A kazetták mintái nem ismétlődnek, általában centrális, átlós vagy kétrészes szimmetriájú, vázába helyezett nagy virágos díszítésű csokorminták váltják egymást.

A hajó mennyezetének ornamentikája jóval változatosabb és mívesebb, mint a szentélyé. Külön figyelmet érdemel a mennyezet egyetlen állatalakos díszítésű kazettája. Ezen az országszerte nagy elterjedtségnek örvendő “kétfejű sas” tűnik fel, alatta pedig kígyók tekergőznek.

Festett kazetták díszítik a nyugati karzatokat is. Az 1764-ben épült keleti karzat virágmintái 1895-ben, a millennium tiszteletére készültek és formavilágukat tekintve teljesen eltérnek a korábbi kazetták stílusától.

A szentély külön érdekességei a férfifejeket ábrázoló gyámkövek, amelyek az egykori hálóboltozatra utalnak. A sekrestye fölötti falmezőben 18. századi, feketével festett, népies, virágindás díszítésű szöveges falfestmény-töredékek is láthatóak.

Az 1977. évi földrengést követően a szentély délkeleti részében egy gótikus szentségtartó fülke, az északi falfelületen pedig egy homokkőből faragott késő gótikus sekrestyeajtó került napvilágra.

Ennek a templomnak évszázadokon át fontos védelmi szerepe is volt. A templomot körülölelő várfal valószínűleg a 15. században épült és a 18. századig vizesárok vette körül. A falat, amely egykor a 8 m magasságot is elérte, 1838-ban bontották le a ma is látható méretre.