Loading...
Panorámák / Templomok, haranglábak

Örmény katolikus templom

Gyergyószentmiklós

Gyergyószentmiklóson már a XVII. század első felében éltek örmények, nagyobb arányú betelepülésükre a XVII. század második felében került sor. Vallásukat kezdetben az 1680-ban bérbe vett, Idegenek temetőjében álló fakápolnában gyakorolták, hamarosan azonban túl szűknek bizonyult ez az épület az egyre szaporodó közösség számára.

Miután 1717-ben megvásárolják a kápolnát telkestől, előbb kibővítik az épületet, de hamarosan egy új templom építése is szükségszerűvé válik. Theodorovich Simon, 1726-van kinevezett örmény plébános szorgalmazására el is kezdődik egy kőtemplom építésének megszervezése. Az építkezés 1730-ban kezdődik el, három évvel később már készen is állnak falai. Az építkezés költségeit a különféle örmény társulások (Szentháromság Legény Egyesület, Boldog Asszony Tímár Társulat, Szent István Társulat) adományaiból fedezték, ugyanakkor az örmény családok is hozzájárultak a templomépítéshez adományaikkal. A torony, a rajta olvasható örmény felirat szerint 1734-ben, Lukács János saját költségén épült.  

A templomot lőréses, szabálytalan formájú fal övezi, melynek keleti és nyugati oldalán két kisebb építmény található. A kőfal ablakszerű mélyedéseiben Krisztus kínszenvedésének jeleneteit ábrázoló képek voltak elhelyezve, melyek 1750 körül készülhettek, ezek jelenleg az örmény plébánia épületében találhatóak.

Az épületet 1889-ben felújították, ekkor készültek a templom neobarokk mennyezetfreskói, illetve ekkor készültek a festett ablakok is.

Az egyhajós, sokszögzáródású szentéllyel rendelkező templom tömegét sok kis toldaléképítmény teszi mozgalmassá, igazán barokkossá: egy-egy háromkaréjos kialakítású kápolna, illetve portikusz, egy sekrestyeépület, illetve a torony alsó szintjéhez csatlakozó kis előcsarnok. A templom berendezését tekintve négy egységes kialakítású értékes oltár, illetve a velük egyidőben, 1752 és 54 között készült szószék válik hangsúlyossá.

A zsúfolt barokk főoltárt a templom titulusának megfelelően Mária megkoronázásának és mennybemenetelének jelenetét ábrázolja. A déli mellékoltár főjeleneteként Szent István megkövezésének ábrázolása látható.

Az északi mellékoltárhoz tartozik a templom legértékesebb festménye, mely 1752-ben készült a velencei mechitarista kolostorban. A kép az örményeket keresztény hitre térítő Világosító Szent Gergelyt ábrázolja. A központi jelenete III. Tiridat király és háza népe megkeresztelését ábrázolja. A háttérben az örmények történetéhez kapcsolódó legendák tűnnek fel.

A központi képet tizennégy medalion veszi körül. Ezekben Szent Gergely kínzásait festették meg, melyeket Tiridat király megkeresztelése előtt kellett elszenvednie. A negyedik oltár a mellékkápolnában található, eredetileg Szent Kajetánnak volt szentelve, a lourdes-i jelenések után azonban Mária-oltárrá alakították.

A szószék gazdagon díszített, csúcsán Szent Mihály alakja a legyőzött Sátánnal. A szószékkosár oldalán a négy evangélista ülőszobrai láthatók a szokásos módon ábrázolva attribútumaikkal, az alsó részen egy kitárt szárnyú angyalszobor.

A mennyezeti freskók Mária megkoronázásának és Krisztus születésének jeleneteit ábrázolják, a dongaboltozat fiókjaiban pedig a négy egyházatya, Szent Ambrus, Nagy Szent Gergely, Szent Ágoston és Szent Jeromos alakja látható.




TÁMOGATÓK