A község központjában, a Templom utca elején található műemléktemplom a XIX.század végén épült, gótikus elődje helyére.
A templomot hajdan hat védőtoronnyal megerősített, ovális alaprajzú várfal övezte, melynek bejárata a templomtól külön épült középkori eredetű kaputorony alatt nyílott. Ebből mára csupán a megmagasított kaputorony és a XVII. században épített várfal romjai maradtak meg.
A falak mentén sorakozó védőtornyokat a XIX. század folyamán rendre lebontották. A falu plébániáját 1333. évi pápai tizedjegyzék de Sancto Martine néven említette először. A régi templomot 1636-ban említették először. A feltételezett román kori templomot a 15. század végén gótikus stílusban átépítették, s ezt a formáját -ban történt lebontásáig meg is őrizte.
Az észak- kéli tájolással épült új templom homlokzatán a következő felirat olvasható:
„Épült a XII. sz.-ban épített és a XVI. sz.-ban átalakított templom helyén 1888-1889 években.”
A művészettörténeti szempontból igen jelentős, középkori falfestményekkel díszített gótikus templomot 1884-ben Huszka József tárta fel és rajzolta le a freskókat, melyek a Szent László és Szent Margit legendát ábrázolták. A Szent László legenda képsora 14. századi, a Szent Margit legendáé valamivel későbbi.
A mai templom festett bútorzatát egy helybéli népművész, Kádár Dombi Mózes készítette.
Alaprajzi elrendezés szempontjából a templom a XVII. századi védelmi célú átépítésig nem sokban különbözött a közeli Homoródszentpéter, Homoródjánosfalva, Oklánd és Homoródújfalu kerített templomaitól.