Református templom

Sepsiszentgyörgytől északra, az Olt folyó jobb partján fekvő település nyugati peremén álló középkori eredetű református vártemplom a térség egyik legbecsesebb műemléke.

A falu első temploma feltehetően a XIII-XIV. században épült, félköríves záródású szentéllyel. Ennek a korai templomnak a maradványa a mai templom román kori, keskeny ablakos hajója, amely méreteiben az évszázadok során nem változott. A templomot körülvevő várfal és a lőréses kaputorony építése a XV-XVI. század fordulójára tehető. A gótikus átépítésre szintén a XV. század végén vagy a XVI. század elején került sor. Akkor épült a nyolcszög öt oldalával záródó, boltozatos szentély. Déli bejáratának patkó és szamárhát alakú boltívekkel koronázott pilléres tornáca 1787-ben épült.

Nemrég készült el a templom sokáig rejtett falkép-jeleneteinek teljes beazonosítása és konzerválása.  Az északi és nyugati hajófalak teljes feltárása a Rómer Flóris Terv keretében valósulhatott meg. A nyugati hajófalon a Szent László-legenda falképciklusa látható. A töredékes felületeken felismerhető a kivonulás Váradról, az üldözés és a pihenés jelenetei. A nyugati hajófal alsó regiszterében a déli falsarok és a nyugati bejárat között Szent György lovag és a Sárkány harca azonosítható. Az északi fal felső sávjában Krisztus születése, a Királyok imádása, a betlehemi gyermekgyilkosság, bevonulás Jeruzsálembe és az Utolsó Vacsora ismerhetők fel.

A munkálatokat Kiss Lóránd falképrestaurátor vezette.